Nem tudtam eddig írni, mert kirándultam a családdal, és tegnap értem haza. Épp időben, hogy én is megnézzem (és rögzítsem) az ismétlést.
A meccset Znojmóban egy füstös kocsmában néztem, ahol egyedül voltam Real Madrid drukker, sőt, az egyetlen igazi szurkoló, mert a tévé csak háttérműsorként ment. A második félidő 60-70. percéig fásultan néztem magam elé, mert az addigi összesen két helyzetünket kihagytuk, és attól féltem, nem lesz több. Amikor láttam, hogy végre kockáztat Ancelotti, és beveti Mourinho kedvelt taktikáját, hogy a 60. percben hoz be gyors és technikás játékosokat, akik megfirkálhatják a fáradó ellenfelet, elkezdtem bizakodni. De hiába nyomtuk be az Atleticót, a gól nem akart megszületni, és ismét kezdtem elveszteni a hitem. A 85. percben jött a felszolgáló, és kérdezett valamit csehül, miközben a üres korsómra mutatott. Bólintottam, hogy nyugodtan elviheti, erre ő hozott nekem még egyet. Azon gondolkodtam, mit fogok csinálni, mert 5 perc múlva vége a meccsnek, én meg szomorkodhatok a söröm fölött, ám a felszolgáló jobban tudta, mint én, hogy lesz időm meginni.
Amikor Ramos bebólintotta a 93. percben, akkorát ordítottam, hogy a kocsmában mindenki felkapta a fejét, és azt nézte, miért tapsol és ordibál az a nagydarab hülye külföldi a sarokban, de nem bántam. A hosszabbításban már tudtam, hogy csak mi nyerhetünk, mert az Atletico elkészült az erejével, az egyik legjobb emberüket (Filipe Luis) lecserélték egy nímandra (ez a Sosa akkora nulla, hogy egy bója többet ért volna), mi pedig mentünk előre. Végül Di Maria negyedszer is hülyét csinált az Atletico védőkből, és a (két)ballábas Bale ismét törlesztett pár millió eurót a vételárából. A többi már csak hab volt a tortán, mire a végére értem a tam-tam-tam-tadadamm-MADRID! rigmusnak, Marcelo is megalázta Curtois-t, és végül jött CR7, akiből kiszakadt a feszültség és a sérülése miatti bosszúság. A kocsmában többen gratuláltak, én meg kissé támolyogva elindultam a szállásunk felé...
Miután másodjára láttam a meccset, néhány gondolat.
Khedirát szinte mindenhol hibáztatják Godin góljáért, de ha megnézitek a jelenetet, ő csak próbálta menteni amit a védőink elnéztek. A szöglet után ugyanis minden madridi kifelé mozgott, hogy lesen maradjanak az Atletico játékosai, azonban elfelejtették, hogy a kapufánál áll Modric, így nem lehetett les. Khedira volt az, aki leghamarabb eszmélt, és próbált visszalépni, egyébként Godin valószínűleg Ramos embere lett volna. Később még Khedirának volt egy mentése a 16-oson belül, amikor testtel blokkolt egy lövést. Támadásban nulla volt, én is őt cseréltem volna le, de védekezésben jobban ellátta a feladatát, mint Illarra tette volna. (Mondjuk, Illaránál lehet, hogy még én is hasznosabb lennék.)
Ahogy korábban felvetettem (nem vagyok vátesz, van amikor nem jön be a jóslatom), a jól cselező, meginduló emberek tudtak igazi helyzetet kialakítani az Atletico ellen, mert Simeone minden pozíciót lekettőz, azonban ha valaki két játékost kicselez (Di Maria, Marcelo), akkor máris baj van. Csakhogy kevesen képesek rá, hogy ezt megtegyék, például a Chelsea-ben senki nem volt rá képes.
Megvan a Tizedik, ezért örök hála Ancelottinak (akinek végre volt terve a cserékkel, nem csak rögtönzött), a bajnokság utolsó néhány meccsét meg feledjük el. Azt mondtam valakinek, hogy szívesen elcserélem a bajnoki címet a BL trófeáért, hát tartom magam ehhez, mivel megesett az üzlet. Hala Madrid!
|